"És kihajtott egy nap alatt

A szabadság rózsafája."

                     (Pósa Lajos)

Megemlékezés 1848. március 15-ről

1848. március 15-én robbant ki Pesten a radikális ifjúság által vezetett forradalom, nyitányát adva Magyarország másfél éves szabadságküzdelmének. Ezen a napon szerte az országban a kisgyermektől az idősig, mindenki kokárdát tűz. 

Mitől van egy több, mint 170 éves eseménynek ilyen, máig tartó sugárzása, és mi lehet benne az, ami ennyire mindenkihez szól.

Március 15-e születésnap: a modern, az európai, nagykorú Magyarország születésnapja. Büszkeséggel ünneplünk ezen a napon, mert olyan eseményre emlékezünk, amit mi magyarok csináltunk, és nem csak történt velünk. 

A forradalmi eszmék szerzői a Márciusi Ifjak hittek abban, hogy a magyaroknak joga van a nemzeti függetlenséghez, az önállósághoz, a szabadsághoz. Az ő kiéhezett szemléletük és többek áldozata kellett ahhoz, hogy kimozduljon az ország szekere a gödörből. Erőszakkal ugyan leverték a forradalmat, de elnyomóik nem tudták a forradalom előtti állapotot visszaállítani. 

Ezért tartjuk március 15-ét legnagyobb nemzeti ünnepünknek, mely nap, minden korban a magyar szabadság szimbóluma maradt. Emlékezzünk mindazokra, akik miatt minden tavaszunk a szabadság, a hűség és a remény ünnepe lehet.

"... szabadságot, hazát, nemzeti nagyságot nem adják ingyen az istenek. Kincsekért, kincseket adtunk. De ezek a kincsek nem vesznek el soha: megmaradnak utódainknak, maguktól tovább nőnek." - Jókai Mór szavai nekünk is szólnak. Fontos, hogy eme elismerő tiszteletet továbbadjuk a felnövekvő nemzedéknek. Megismertessük gyermekeinkkel a forradalom magasztos eszméit. Ez nem csupán történelmünk tanítása, hanem jelenünk kötelessége a jövő számára.

"Ha a jelent a múltból fakadó tudással éljük, nem kell félnünk a jövőtől." (Széchenyi István)

Tanulnunk kell őseinktől, mind az elszántságot, mind az elhivatottságot. Nekünk magyaroknak a nehézségek ellenére is lehet stabil jövője, de csak akkor, ha valamennyi jóakaró ember gondolatát figyelembe vesszük, és ez falunk közösségére is vonatkozik.

Végezetül pedig fogadjuk meg Jókai Mór szavait.

"Míg magyar él, míg szabad ember él - e honban, kegyelettel fognak visszaemlékezni az évre, annak történelmére és a történelem alkotó alakjaira."