Helyi identitás és kohézió TOP / Káld közösségi tevékenységének történeti feltárása

Káld közösségi tevékenységének történeti feltárása



Káld közösségi tevékenységének történeti feltárása

A projekt száma: TOP-5.3.1-16-VS1-2018-00008 

                                                                                                                         

A projekt címe: A helyi identitás és kohézió erősítése Káld településen

 

KÁLD KÖZÖSSÉGI TEVÉKENYSÉGÉNEK TÖRTÉNETI FELTÁRÁSA

 

A Község története:

Káld község Vas megyében a Sárvári járásban található. Története visszavezethető a Honfoglalásig, a lakók ősei 1530-32-ben a török elől menekülve költöztek át a jelenlegi faluba. A község elnevezése a Cald, Calud török eredetű Kál személynévből képződött. A község névadója Árpád egyik unokája Kál horka, aki Levente fia volt. A térségben számos nemesi földesúri család leszármazottainak voltak birtokai: Belkus, a Sárvári Váruradalom mindenkori ura; Páris alapította Herény nemzetségből származó Káldyak; a Severed őstől származó Káldyak; Marczellfalvi; Kámi; Himfy; Gerdovai; Uky; Széky; Csányi; Farkas; Róhrel; Lánci-Búza; Ellerbach; gróf Erdődy és a Batthyány-család hercegi ága.

 

Közművelődés a faluban:

A közösségi élet mindig aktív volt a faluban, a helyben működő intézmények – óvoda, iskola, könyvtár – jelentősen hozzájárultak és még napjainkban is hozzájárulnak a közművelődéshez. Külön intézményt nem tart fenn és nem működtet a falu. A közművelődés színterei a falu központjában található Faluház, a Könyvtár és a Szabadidő Központ. A nagyobb közönséggel rendelkező programok a Faluházban kerülnek lebonyolításra. Az intézmény hetente összesen 28 órát tart nyitva hétfőtől szombatig, az esetleges vasárnapi rendezvények igény szerint megoldhatóak. Állandó programjai között szerepelnek: Kertbarát-kör gyűlések, Napraforgó Egyesület gyűlései, néptánc próbái, illetve az Asztalitenisz szakkör edzései. Kültéri programok esetén - mint például a Falunap – a Szabadidő Központ ad otthont a rendezvénynek. A Könyvtárban, a Berzsenyi Dániel Könyvtárral együttműködve kerülnek megrendezésre az író-olvasótalálkozók, ismeretterjesztő programok és kézműves foglalkozások.

Az Önkormányzat az elmúlt években több programot szervezett. Az egyházközséggel közösen megemlékezett a hősi halottakról, majd egy ünnepség keretében augusztus 20-án, az Államalapításról is. Minden évben megrendezésre kerül a Falunap, az Október 23-i megemlékezés, az Értéktár kiállítás, a Gyertyagyújtások az adventi vasárnapokon, illetve a Falukarácsony. Az alapítványi működtetésű iskola és óvoda gyermekei számos rendezvényen részt vettek és adtak műsort. Minden évben megrendezésre kerül a két intézményben a Farsangi Mulatság, illetve Szent Márton napján az óvoda gyermekei lámpásokkal a kezükben vonulnak a faluban. Az iskola diákjai színvonalas műsorral készülnek évente mind az Október 23-i, mind pedig a Március 15-i megemlékezésre.

Minden évben, január 12-én ünnepi szentmisével és koszorúzással emlékezik meg a falu a Don-kanyar hőseiről. Évente megrendezésre kerül június 4-e környékén a Nemzeti Összetartozás Napja nevezetű rendezvény, amely az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójáról emlékezik meg.

2008-tól a község testvértelepülése az erdélyi Csíkszentimre. 2016 júliusában négy napos programsorozat keretében látta vendégül a falu a 30 fős küldöttséget. Ekkor avatták fel a székelykaput, és megtartották az Értéktár kiállítást is. Sor került a Tűzoltó Egyesület jubileumi ünnepségére, amin a környező települések tűzoltói is részt vettek.

2016-ban megrendezésre került a Káldi Roma Önkormányzat jóvoltából a Roma Nemzetiségi és Gyermeknap, mely keretén belül szerveztek rajzversenyt, táncos, zenés és sportos programokat tartottak, illetve az estét egy bállal zárták. 2018-ben a kisebbségi önkormányzat szintén tartott Roma napot a faluban, ahova sok színvonalas előadót meghívtak.

 

Helyi civil szervezetek, egyesületek, szakkörök:

  • Már nem működő:
  1. Gazdakör:

1926. október 15-én alakult meg. Virágh Miklós plébános volt az elnöke. A község összes önálló gazdálkodója tag volt. Fő céljuk a gazdálkodó parasztság összefogása, szellemi és szakmai tudásának fejlesztése és érdekeinek védése volt. A Gazdakört a kommunizmusban tiltották be.

  1. Levente-egyesület:

1924-ben alakul, célja a 12-21 év közötti ifjúság katonai szellemben való nevelése, képzése volt. 1945-ben tiltották be.

  1. Kosárkötő, szalmafonó tanfolyam:

1926 februárjában zajlott. Egy termet béreltek, amelyben tartották a gyakorlati oktatást, és később ott folyt a munka is. Azok számára volt a legjobb a tanfolyam, akik már előtte is tudtak kötni vagy fonni. A tanfolyam végén kiállították az elkészült műveket.

  1. Asszonykórus:

1994-ben alakult, főleg nyugdíjasok voltak a tagjai. A környéken és távolabb is sokszor léptek fel a műsorukkal, ezzel a falu jó hírnevét vitték. Évenként rendezték meg a Szüreti Dalostalálkozó nevezetű rendezvényüket, ahol a környékbeli kórusokat látták vendégül.

 

 

  • Napjainkban működő:
  1. Kertbarát-kör:

1969-ben alakult id. Kovács László pedagógus kezdeményezésére. Tanulmányi kirándulásokat szerveznek. Meglátogatják egymás kertjét, tanácsokat és tapasztalatokat cserélnek egymással. Terményeiből minden évben kiállítást szerveznek a Faluházban. Minden évben részt vesznek a Legszebb Konyhakertek elnevezésű versenyen.

  1. Sportklub:

A fiataloktól az idősekig várják a sportolni, focizni vágyókat. Tevékenységük űzésének fő színtere a Farkas-erdő mellett található focipálya, melynek öltözője is van.

  1. Természetjáró és Tájékozódási Futó Sportegyesület:

Céljuk a terepfutás, tájfutás megismertetése és megkedveltetése az érdeklődőkkel. Versenyeket szerveznek a természetjárás nevében.

  1. Önkéntes Tűzoltó Egyesület:

A község legrégebben fennálló egyesülete, mely 1881-ben alakult. Az első tűzoltók iparosok voltak, mert ők voltak azok, akik mindig a faluban tartózkodtak. A két világháború között azok a személyek, akik tagok voltak egyes közmunkavégzés alól felmentést is kaptak. Az egyesület 2016-ban ünnepelte fennállásának 135 éves évfordulóját.

  1. Asztalitenisz szakkör:

Az óvodásoktól a felnőttekig várják az asztalitenisz iránt érdeklődőket. Az országban rendezett versenyeken mindig előkelő helyezést érnek el kemény munkájuk révén.

Horváth József - Asztalitenisz Káldon:

2003. október 13. - napjainkban is

Vezetője: Horváth József kerületvezető erdész (asztalitenisz sportoktató)

Az asztalitenisz szakkör létrehozásának célja volt az amatőr sportolási lehetőség bővítése, a fiatalok mozgásigényének kielégítése, az asztalitenisz sport újboli felélesztése Káldon.

A megalakuláskori 5 főtől, egészen 27 főig gyarapodtunk az óvodás korú gyermek és az idősebb korosztály is képviseltette magát az elmúlt időszakban. A gyermekek oktatása szervezetten, koruknak és képességüknek megfelelően, csoportokban történt. A felnőttek is igény szerint tudtak részt venni a képzésben.

Az oktatás, edzés heti 2-3 alkalommal, 4-5 óra időtartamú volt. A felszerelésünket az örökölt két rossz asztaltól kezdve folyamatosan bővítettük. (új asztalok, ütők, labdák, térelválasztók, adogatógépek)

2004. január 10-én vettünk részt először utánpótlás versenyen, Szombathelyen. Utána a látszám növekedésével arányosan egyre többször, és többen jutottak el versenyekre. Vas megye hirdetett versenyein kívül területi, régiós és országos megmérettetésre is sikerült eljutnunk. Három alkalommal vehettünk részt azokkal az Országos Diákolimpián, akikkel együtt a Vasiakat képviselhettük. Megalakult a "Káld ASZ" megyei I. csapatunk, majd az utánpótlás fejlődésének köszönhetően megyei II. csapatunk is. 2006-tól minden évben Húsvét hétfőn megrendeztük a "Húsvét Kupa Káld" asztalitenisz versenyünket.

A működéshez szükséges anyagi hátteret az önkormányzat évi egyszeri támogatása, elnyert sikeres pályázatok, magánszemélyek önkéntes hozzájárulása biztosította. 

2018-tól a csökkenő gyermeklétszám miatt az oktatás megszűnt. Jelenleg a még működő megyei I. csapatunk képviseli falunkat. A továbbtanuló fiatalok kirepülésével, a felnőtté vált, távoli munkahelyekre járó, elköltözött sportolóink miatt nagy valószínűséggel "csak" hobby pingpong marad ősztől Káldon.

 

  1. Vöröskereszt helyi szervezete:

Fennállása óta szervezi a faluban a véradásokat és karitatív tevékenységet is végez.

  1. Káldi Napraforgók Egyesülete:

A község legaktívabb civil szervezete. Céljuk a falu kulturális életének fellendítése, a közösségi szellem formálása és a falu lakóit megmozgató programok szervezése és lebonyolítása. Fontosnak tartják a hagyományok, népszokások ápolását, őrzését és megismertetését másokkal. Rendezvényeik, melyek színvonalasak és magas látogatószámmal rendelkezőek a következők: Összeröffenés (disznóvágás), Kocsonya Parti, Nőnap, Húsvétvárás (tojásfestés, kalácssütés, népi játékok, és mesesarok), Májusfa állítás és kitáncolás, Hazaváró, Szüreti Felvonulás, Népdal és Népköltészet Hete, Kultúrest. Aktívan tevékenykednek a helyi értéktárban is.

 

Értékklub:

2015. május 4-én megalakult a helyi értéktár bizottság, a Magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. Törvény 1 § (1) bekezdés j) pontja alapján.

A településen Értékklub működik, mely havonta egy alkalommal tartja üléseit. Ilyenkor bárki javaslatot tehet arról, mi kerüljön be a helyi értékek közé. Az értéktárba eddig felvett értékek:

  • Keresztelő Szent Jánosnak szentelt barokk stílusú, Káldi Római Katolikus templom
  • 11 darab (150-200 éves) Káldi kőkereszt (kulturális örökség része)
  • 1918-ban alakult Káldi Rózsafüzér Társulat
  • Scherg Lőrinc munkássága
  • Scherg Lőrinc – kilátó
  • „Lajos-bükkök” – a 2000-ben elpusztult fák emlékét őrző csonkok
  • Farkas-erdő
  • 1924-ben állított Hősök szobra (kulturális örökség része)
  • Bábjátékok (kulturális örökség része)
  • Népszokások
  • Ivánkovics Zoltán rajzai
  • disznóvágás

 

 

  • Az Értéktárba felvett mai is élő népszokások:
  1. Lucázás:

December 13-án, reggel a fiúk egy nagy marék szénával járják a házakat. A „Szabad e Lucázni?” kiáltással kérnek bebocsátást. Ha elutasító választ kapnak, akkor azt kiabálják, hogy „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen!”. Ha igenlő a válasz, akkor bemennek és letérdepelnek a konyhába, maguk előtt tépik a szalmát és közben jókívánságokat mondanak.

 

Lucázás verse:

Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty

tojjanak a tiktyok, luggyok.

Jó ülősek legyenek!

Annyi pénzük legyen, mint égen a csillag!

Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty…

Annyi tojásuk legyen, mint réten a fűszál!

Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty…

Akkora disznajuk legyen, mint egy szamár!

Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty…

Olyan vastag szalonnájuk legyen, mint a mestergerenda!

Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty…

Annyi zsírjuk legyen, mint kútba a víz!

Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty…

Olyan hosszú kolbászuk legyen, hogy az egyik végét a Simon Jóska bácsi, a másik végét a Kránitz Pista bácsi rágja! (lényeg a falu két legtávolabb eső ház férfi tagjai legyenek)

Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty…

Kentek lányának akkora csöcsei legyenek, mint a bugyigakorsó!

Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty…

Kentek lányának akkora valoga legyen, mint a kemence szája!

Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty…

Úgy álljon a fejsze a nyelibe, mint az én pöcsöm a helyibe!

Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty…

tojjanak a tiktyok, luggyok.

Jó ülősek legyenek!

Ha nem tojnak a tikok, tojjanak az asszonyok!

 

Dicsértessék a Jézus Krisztust!

 

Luca napjához nagyon sok népszokás kötődik, régen az asszonyoknak tilos volt ezen a napon fonni, varrni, sütni, mosni. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert amit elkértek azok a boszorkányok kezére kerülhettek.

A Luca búzával a jövő évi termést próbálták megjósolni, valamint a karácsonyi asztalt díszítették. A Luca széke készítésnek is ezen a napon kellett nekiállni, és december 24-ére kellett vele elkészülni. 13 féle fából kellett készteni és minden nap csak egy picit szabadott rajta dolgozni. Szeget nem tartalmazhatott, csak kizárólag faéket. Aki elkészítette és elvitte az éjféli misére, ott ráállt, az megláthatta ki a boszorkány. De mákot kellett magával vinnie, hazafelé azt szórni, mert különben utolérték a boszorkányok, és kikaparták a szemét.

Luca hajnalán a fiúgyermekek körbejárták a házakat, szalmán térdepelve bő termést és bő állatszaporulatot kívánnak. Ezért cserébe kisebb ajándékokat kapnak. Az ott hagyott szalmát a tyúkok alá kellett rakni, hogy jobban tojjanak.

 

  1. Betlehemezés:

A templomi életben aktívan részt vevő gyerekek pásztornak beöltözős párbeszédes, énekes-táncos játéka. Elmaradhatatlan kellékük a jászol vagy a templom alakú betlehem.

  1. Húsvéti locsolás:

Húsvét hétfőn a fiúk hajnaltól kezdve vödörnyi vízzel locsolják meg az ismerős lányokat. Locsolásukért cserébe hímes, de legalábbis festett tojást kapnak.

  1. Májusfaállítás és kitáncolás:

Május 1-je jeles nap a néphagyományban, ez a nap a májusfa állítás ünnepe. A természet újjászületésének szimbóluma. Május 1-jére virradóra az ifjú férfiak a hajadonok ablaka előtt, lehetőleg észrevétlenül fát állítanak. A májusfa kivágása, szállítása és hajnali díszítése a az úgynevezett legénybanda közös, bizalmas feladata. A fa bontásakor, ha pünkösdkör történik, játékokkal és versenyekkel ünnepelnek. A résztvevők táncolnak, mulatoznak a fa körül.

  1. Szüreti felvonulás:

Káldon már a két háború közötti időben is ünnepe volt. Igaz, akkor a résztvevők magyar ruhás lovasok, jágerruhába öltözött lányok, bíró és bíróné alkották. Napjainkban a felvonulók bohókás, vicces öltözékekben vonulnak fel, énekelnek a lovon, vagy kocsikon ülve, a Káldi Napraforgók Egyesületének tánccsoportja végigtáncolja a falu utcáit. Az útvonalon, amerre mennek, az utcabeliek megvendégelik őket egy kis süteménnyel, borral és pálinkával.

 

  • Az értéktárba vett felelevenített népszokások:
  1. István és János köszöntése:

A két névnap nagy jelentőséggel bír a magyar nép számára. Ilyenkor az ismerősök, rokonok csoportosan mennek köszönteni. Ha a háziak beleegyeznek, akkor közös köszöntőt mondanak az ünnepelt számára.

  1. Regölés:

Karácsony és újév között a legények csapatba verődve keresték fel azokat a házakat, ahol házasodni való legény, vagy férjnek való leány lakott. Énekkel ajánlottak egy legényt, egy leánynak. A regölőcsapat felszerelése a következőből áll: csengő, kb. 5 centiméter átmérőjű 1,2 méter hosszú dorongocska. Éneklés közben a csengőt ütemre szólaltatták meg, a dorongocskákkal pedig a földet zuhálták.

  1. Korbácsolás:

Aprószentek napjának reggelén, december 28-án, egy vesszőből font korbáccsal ütögették a megköszöntötteket, hogy kelésük ne legyen az újesztendőben. A szöveges mondóka, amit mondanak, mintha arra kérné a megköszöntöttet, hogy ne fogadjon szót. A korbácsolásnak kettős magyarázata van: egy egyházi és egy pogány. Az egyház a Krisztusért mártírhalált halt kisdedekre emlékezik. Heródes király Betlehemben és környékén minden 2 évesnél fiatalabb fiúgyermeket megöletett, nehogy beváljon a jóslat, miszerint Jézus lesz az égnek-földnek ura. A vallási magyarázat szerint ezeknek a kisdedeknek a szenvedését jelképezi. A fiúk a lányokat korbácsolják, hogy ők is szenvedjenek, mivel a fiúgyermekek haltak meg. A másik magyarázat ősi, pogány eredetű egészségvarázslás, a betegség szellemét kívánták vele elűzni. A nőknél a termékenységet, a gyerekeknél a növekedést serkenti. A korbácsot 8 szál fűzvesszőből fonták, fontos volt, hogy négyszögletes formát adjon, ezért kevesebből nem lehetett fonni. A vékonyabb végén egy csomót kötöttek, a vastagabb végén fogást csináltak. A korbácsokat utána elégették, hogy a rontást mint elégessék.

 

Korbácsolás vers:

Hál’ Isten, hogy megértük

Aprószentek napját!

Adja Isten, hogy többször is megérhessük!

Ne ilyen búval, bánattal

Örvendetes napokkal!

 

Friss légy, jó légy,

Kelléses ne légy az újesztendőbe!

 

Vizér künnek, borér menj!

Borér künnek, vizér menj!

 

Friss légy, jó légy

Kelléses ne légy az újesztendőbe!

 

Uccárú künnek, kertalu menj!

Kertalu künnek, uccáru menj!

 

Friss légy, jó légy,

Kelléses ne légy az újesztendőbe!

 

Bort, búzát, baracot,

Kurta farkú malacot!

Szekerünkbe kereket,

Hordónkba feneket,

Had ihassunk eleget!

 

Dicsértessék a Jézus Krisztust!

 

  1. Újév köszöntése:

Ezen a napon házról-házra járnak, újévi jókívánságokat mondanak. Cserébe a háziak almával, dióval kínálják a köszöntőket. Régen azt gondoltál, hogy ami újév napján történik, egész évben ismétlődni fog.

  1. Pünkösdölés:

A legismertebb pünkösdi népszokás a pünkösdi királyválasztás. A kislányok, legények falufeljáró köszöntése a pünkösdölés. Énekes-táncos adománygyűjtő jellegű népszokás. Szövege változatos, népszokások, népdalszövegek, gyermekjátékok és dallamok kapcsolódnak egymáshoz.

Gőcze Frigyesné - Pünkösdölés az 1940-es években:

Pünkösdölő Káldon az 1946. évben kezdődött.

  • Közös kezdőének:

"A Pünkösdnek jeles napján Szentlélek.Isten küldeték. Megerősíteni szívüket az apostoloknak, melyet Krisztus ígért vala, akkor a Tanítványoknak, mikor mene Mennyországba, mindenek láttára. Tüzes nyelveknek szólása úgy, mint szeleknek zúgása, felszállott az ő fejükre nagy hirtelenséggel. Felnéztek az apostolok, alleluja, alleluja és zengtek fényes angyalok alle - alleluja."

  • Szólóénekek:

"Az új Messiásnak kibimbózott ága Júda nemzetének királyi pálcája."

"Nem anyától lettem, rózsafán termettem. Piros Pünkösd napján hajnalban születtem."

"Én kicsike vagyok, nagyot nem szólhatok, mégis az Istennek dicséretet mondok."

"Ki akarok nyílni, mint pünkösdi rózsa, de én nem nyílhatok, csak úgy illatozom."

  • Közös ének és tánc:

"Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja.

holnap lesz, holnap lesz, a második napja.

Jó legény , jól megfogd, lovadnak kantárját, hogy

le ne tiporja a pünkösdi rózsát.

A pünkösdi rózsa kihajlott az útra,

Én édesem, én kedvesem szakíts egyet róla.

Le is szakajtottam, el is szalajtottam,

Jer be, jer be kismenyecske, öleld, akit szeretsz."

Ezt szeretem, ezt kedvelem, ez az én édes kedvesem, 

Ha pénz volna, csendülne, rózsa volna, perdülne, mégis kifordulna.

Ég a gyertya, ha meggyújtják, mikor ezt a táncot járják.

Járjad, járjad jó katona, hadd porozzon ez az utca. Járd ki már!"

 

Káldon a Pünkösdölőt 1946-ban Faflek Éva és Pados Emma tanítónők tanították be az akkor még Katolikus Felekezeti Iskola, húsz 10 és 14 év közötti lánytanulóinak. 1950-ig minden évben végigmentünk a falun. Szeretettel fogadtak mindenhol bennünket. A háború után bár mindenki szegény volt, de az emberek szíve és lelke segítőkész maradt. Tiszteltük a tanítóinkat. Szeretettel gondolok vissza azokra az évekre. Panaszkodni őket, soha nem hallottam, mindig lehetett segítséget kérni tőlük. Ők ismerték az élet legnagyobb titkát: "Tenni a jót!".

Mély szeretettel és tisztelettel őrzöm az emléküket.

Pünkösdölés napjainkban:

A pünkösdölést, mint népszokást a Káldi Napraforgók Egyesülete 2016-ban elevenítette fel. Azóta évről-évre pünkösdvasárnap délután a lányok 5 fős csoportokban járják a falu házait. A legkisebb kislány a királykisasszony. A négy lány az ötödik feje fölé terítőt (régen kendőt) feszítenek ki, a végén a királykisasszony fejére terítik, és a magasba emelik. Majd a legvégén a királykisasszony szirmot hint. Énekbe foglalt jókívánságokkal köszöntik a ház népét. Az ének utolsó sorával "ekkora legyen még ekkora, börzike is ekkora legyen" a jó kendertermére utal. (A börzike a kendernek a legkisebb szára, és ha az nagy, akkor a kendertermés is nagyon jó.)

Pünkösdölés vers:

Elhozta az Isten, piros pünkösd napját,

mi is meghordozzuk királykisasszonykát.

Nem anyámtól lettem, rózsafán termettem.

Húgom, édes húgom, Szent Erzsébet asszony,

kiváltságos volnék vagy egy pár tojásra, vagy egy pár krajcárra.

Öregembereknek csutora borocskát,

öreg asszonyoknak töltött galambicát,

ifjú leányoknak, 3 ágú hajat

ifjú legényeknek rozmaring bokrétát.

Ekkora legyen meg ekkora,

börzike is ekkora legyen.

Dicsértessék a Jézus Krisztust!

  1. Szent Mihály nap:

Egész Európában ismert pásztorünnep. Ilyenkor hajtják be a legtöbb állatot a faluba, és ekkor lépnek szolgálatba az új pásztorok. Azonban időjárásjósló napnak is tartották, mert ha Mihály itt találja a fecskéket, akkor kellemes meleg idő várható ősszel. Az állatok viselkedéséből jósolták az időjárást. Ha Mihály éjszakáján a juhok vagy a disznók összefeküdtek, erős tél volt várható, ellenkező esetben pedig enyhe.

 

A fent említett népszokásokat a Káldi Napraforgók Egyesületének tagjai újra felelevenítették, így napjainkban is bemutatásra kerülnek.

 

A falu díszpolgárai, közösségi emberei, akik nagymértékben hozzájárultak a település kulturális életének gazdagításához:

 

  • Németh Mihály (szobrászművész)

1926-ban született Sárváron. Nagyszülei káldiak voltak. Hívő katolikusnak vallotta magát 2018 augusztusában bekövetkezett haláláig. Gyakorló katolikus volt, sokan mondták róla „jó lélek”.

Néhány, a könyvébe írt gondolatával emlékezzünk rá:

„Öregapámat, sajnos nem ismertem, de annál többet hallottam róla. Juhászember volt, ragadványnevünk is ezzel volt kapcsolatos. A sok Németh között Káldon mi voltunk az „ürüs” Némethek. Öregapám, mint kitűnő ács is dolgozott, s mint minden káldi ember, maga javította a vekkeróráját és maga építkezett… Mesélték, hogy úgy „megcérnázta” a saját ébresztőórája hajszálrugóját, hogy tizenhét évig pontosan járt, utána még három évig „fekve”. – Egy öreg káldi ember szerint az uraságnak még emberfejet is faragott. (Ezt én is megpróbáltam…)

Születésem évében csinálta nekünk, az udvarunk díszeként azt a dupla disznóólat, közepén „kifutóval”, amelyet ősztől tavaszig a disznók lakták, nyáron meg kimeszelve mi, gyerekek vettük birtokba. Csak akkor költöztünk ki a nyár végén, ha az új „lakó” megérkezett…

Apám gyerekkori meséi, apró történetei mind a Farkas-erdőn, öregapám körül, Káldon játszódtak le. – Jószívű, vidám, dolgos népek lakják ma is. Itt vagyok jelenleg díszpolgár. Remélem, hogy öregapám emiatt nyugodtan alszik, és nem forog a sírjában…”

 

  • Németh István (Káldról származó svájci lakos)
  • Kecskés István (pedagógus, közösségi ember, iskolaigazgató)

1935-ben született Uraiújfaluban. Köztiszteletben álló közösségi ember, iskolaigazgató volt. Pályáját 1954-ben tanítóként kezdte Répcelakon, majd Uraiújfaluban, szülőfalujában dolgozott. 1960-tól a káldi diákokat tanította, már magyar-történelem szakos tanárként a magyar nyelv szeretetére, a pontos helyesírásra és a szépírásra. Mindig kedvesen, igazságosan fordult tanítványaihoz. Kecskés István 1996-ban 42 év szorgalmas munka után igazgatóként vonult nyugdíjba. Kollégáit szívesen támogatta, együttműködő, emberséges volt. Igazgatóként mindent elkövetett, hogy Káldon híre-neve legyen az iskolának. Rendkívül sokrétű munkát végzett Káld kulturális életében a Faluház vezetőjeként. Rengeteg programot, műsorokat, néptáncbemutatókat, színházi előadásokat szervezett. Szervező tevékenysége nyugdíjba vonulása után sem állt meg. Aktív szerepet vállalt a község közéletében 1994-2002 önkormányzati képviselő volt.

 

Gőcze Frigyesné - Megemlékezés Kecskés István tanár úrról

1935. október 21-én született Uraiújfaluban. Szülei középparasztok voltak, ő kitűnő tanulóként elvégezte az általános iskolát, majd a kőszegi tanító képzőt, majd gyakorló tanítóként végezte el, levelező tagozaton a tanárképző főiskolát Pécsen, ahol magyar-történelem szakon szerzett tanári diplomát. 1955-től 1960-ig tanított Uraiújfaluban és Répcelakon. Káldra 1960-ban érkezett, mint végzett magyar-történelem szakos tanár. Illik róla tudni, hogy szívében-lelkében igaz magyar hazafi, és magyar történelmet rajongásig szerető ember volt. Velünk együtt sokan érezték, hogy az új tanár úr rendkívül kreatív és kitűnő érzéke van a kultúrához, a néptánchoz, a népművészethez, sporthoz. Remek szervezőkészsége volt. Így alakított az 1960-as években kitűnő tánccsoportot, ami minden évben megújult. Gyönyörű, a népművészethez kapcsolódó műsorokat adtak a káldi kultúrházban. Tekintve, hogy ő kapta meg a kultúrház igazgatói székét. Sok szívet-lelket nemesítő műsort hozott a kultúrházba, például nőnapra. A faluszínház remek darabokat játszott, Budapestről opera- és operett művészek adtak műsort. Gyönyörű magyar nótaestek voltak. Emellett Káldon is volt négyszólamú dalárda. Az iskolás gyermekek gyönyörű műsorokat adtak anyák napján, és minden jeles ünnepen. A pedagógusok mindenre megtanították őket. Ő pedig mindent csodálatosan megszervezett. Itt kell, hogy írjak a nagyon szép és értékes képzőművészeti kiállításokról, amiket szintén ő szervezett. Felsorolom a kiállító művészeket – festőművészek: Várnai Valéria, Marosfalvi Antal; szobrászok: Németh Mihály, Kiss Sándor, Lesenyei Márta. Családjaikkal és barátaikkal érkeztek hozzánk. Nagyon kedves, értékes előadás párosult a kiállításhoz. Mi mindig megvendégeltük őket egy kis uzsonnával, amit úgy adtunk össze. Rendkívül jó hangulatban szokott eltelni a délután, a szóvivő mindig Kecskés István volt, aki kitűnő kapcsolatot ápolt a művészekkel. Minden kiállítás egy hétig volt nyitva, sokan érdeklődtek a rendezvény iránt, mert akkor még a kultúra és a művészet jobban érdekelte az embereket.

A továbbiakban a tornaünnepélyekről írnék, aminek ő is kezdeményezője volt. A futballpályán voltak az ünnepi előadások 2-3 éven keresztül, mindig május hónapban az 1960-as években. Az akkor még kezdetleges televízió is felvette és közvetítette. Az akkori pedagógusoknak igen sok munka, de nagy sikerélmény volt viszontlátni az együtt tornázó sok gyermeket. Ezen kívül vittel az iskolás gyerekeket sportversenyekre, kirándulásokra, „Ismerd meg hazádat mozgalom”-ra, ahol az autóbuszon a magyar történelemről és a haza nagy alakjairól tartott előadást. Jó volt a humora, nagyon szeretette a tanítványait. Az 1990-es évektől iskolaigazgató volt, majd önkormányzati képviselő. Az egyházi dolgokba is tevékenyen részt vett képviselőként. Mély istenhite volt, amit gyakorolt is. Itt szeretnék megemlékezni kedves feleségéről Kecskés Istvánné Komáromi Valériáról, akivel 1963. július 27-én kötöttek házasságot. Vali is elvégezte a pécsi tanárképzőt, magyar-földrajz- ének szakon, ő is itt tanított iskolában. Vali is nagyon kreatív volt, 1994-ben megalapította a Káldi Asszonykórust és 10 éven át sikerre vitte. Megyei és falusi rendezvényeken énekeltünk. Valika a Káldi Vöröskeresztet 20 évig vezette, 1975-től 1995-ig, ahol sokat dolgoztunk együtt. Az egyesületnek 52 tagja volt. Minden évben rendeztünk Katalin bált, a bevételekből és a tagok ajándékaiból köszöntöttük az időseket. Érzelmekkel teli ünnepek voltak ezek. Káld elismert volt a véradásról, amikor nagy létszámban adtak vért. Itt járt a Vöröskereszt svájci illetőségű elnöke 1975 októberében. nagy ünnep volt, sokan adtak vért. Műsort adtak a faluházban, uzsonnára pogácsát és gyümölcsöt tálaltunk. A megye és a járás minden vezetője ellátogatott hozzánk. Vali az országos főtitkártól kitüntetést is kapott. Itt jegyzem le Dr. István Lajos, a szombathelyi vérellátó professzorának köszöntését: „Valika, ha nem volna, nekünk kellene megalkotni.” Neki köszönhettük a helyi Vöröskereszt megújulását. Ő is úgy tudta elvégezni ezt a sok munkát, hogy otthon az édesanyja – a keresztmamám – viselte a munka terhét. Ezen kívül a férje, Pista mindenben a segítségére volt. Ő szervezte a kirándulásokat az iskolának, a falu lakóinak, a helyi Vöröskeresztnek és a kórusnak is.

Kedves István, igyekszem felsorolni azokat a felejthetetlen kirándulásokat, amiket te irántunk tanúsított szereteted, tiszteleted, a magyar hazánk iránti hűséged dominált, hogy mindenhova elvigyél bennünket. Tanítottál szeretni ezt a szép hazát. (Kirándulásaink: Esztergom, Visegrád, Budapest, Eger, Tokaj, Debrecen, Hortobágy, Kalocsa, Szekszárd, Dombóvár, Pécs, Mohács, Veszprém, Komárom, Győr, Pannonhalma, Pápa, Sopron, Kőszeg, Szombathely, Ják, Őrség, Fertőd, Zalaegerszeg, Szigetvár, Máriagyűd, Mariazell, Ópusztaszer, Kecskemét, Keszthely, Hévíz, Sárospatak, Balatonfüred, Tihany, Badacsony, Sümeg, Tapolca, Nagykanizsa, Zalakaros, Tata, Mór, Kaposvár, Kiskőrös, Nagykőrös, Kiskunhalas, Körmend, Miskolc, Hajós, Szentgotthárd)

Kedves István, közel ötven helyre vittél el bennünket, káldiakat kirándulni egyházi, tanácsi, önkormányzati, vöröskeresztes és még sorolhatnánk milyen kötődésű kirándulásra, hogy megismerjük hazánkat. Mindig nagy élményekkel jöttünk haza, sokat tanultunk tőled. Mindig szeretettel beszéltél a városról ahova mentünk, a tájról, ahol átutaztunk, és a híres emberekről, akik ott születtek, éltek. Megköszönjük istennek, hogy voltál, és a miénk voltál. Nem kímélve magadat, hogy mindenkinek örömet szerezz munkáddal, szolgálataiddal, szereteteddel. Kedves István, én, aki egyidős vagyok veled, nekem jutott a feladat, hogy írjak rólad. Az emlékek, ha szívből jönnek, napról-napra megszépülnek, erős gyökerükkel, végtelen időkig oltalmaznak.

Szeretettel: Gőcze Frigyesné

 

  • Takács Ferenc (kántor)

Takács Ferenc, azaz Feri bácsi, a mi Kántorunk! - Cságolyné Matics Edit

Feri bácsit látás helyett nagyon szép énekhanggal és zenei érzékkel áldotta meg az Isten, amire ő mindig is vigyázott. Csökkent látása ellenére folyton képezte magát, a mi falunk örömére. Tangóharmonikájával lakodalmakban, mulatságokon szórakoztatott és jó néhány fiatalt megtanított zenélni. A legcsodálatosabb, amit kapott Tőle Káld, hogy több mint 60 évig szolgált élőket és holtakat! A szentmiséknek mindig nagyon aktív résztvevője volt, hétköznapokon is. Évtizedekig harangozott. Ha a delet elhúzta, akkor tudtuk, hogy most pontosan 12 óra van, mert a Feri bácsi precíz volt mindig. A temetéseken olyan mély átérzéssel tudott énekével elbúcsúzni az elhunyttól, amit máshol én még nem tapasztaltam. Ismeri a káldiakat, mindenkivel kedvesen elbeszélget. Sorscsapásai ellenére nem lett megkeseredett ember. Testi és lelki fájdalmait méltósággal viseli, mert Istenben bízó, igazi hívő ember. Soha senkit nem bántott, haragot senkivel nem tartott. Az egész falu csak a legnagyobb tisztelettel tekinthet Feri bácsira. Méltó díszpolgárunk.

 

  •  Szele Péter (közösségi ember)

Toldi György – Megemlékezés Szele Péterről:

A Szele család tagjai polgári kereskedők voltak. Két fiúk született Géza és Péter. Géza kivételes képességű tehetség volt a sport területén.             Péter pedig a kultúráért és a közösségért alkotó ember volt.

Péter iskoláit Sárváron és Kőszegen végezte el. Később a vasútnál dolgozott, műszaki főtisztként.

Káldon alapított egy zenekart HIT Rt. néven, amely több évtizeden keresztül működött, és szórakoztatta a fiatalokat. Az együttes legnagyobb szponzora Németh Gyula volt, az ÁFÉSZ elnöke. Barátjával, Toldi Györggyel fesztiválokat szerveztek a településen. 1980-ban az akkori sportpályán 14 zenekar lépett fel. 1984-ben, a település akkor még létező lőterén 8 zenekar adott műsort, a főprodukció a Lord zenekar volt. 1986-ban létrehozták a település közepén a Szabadidő Parkot, 20 fiatal segítségével. 148 m2-es beton színpadot építettek, ahol 8 zenekar lépett fel élőben, fő produkcióként pedig ismét a Lord zenekart hívták meg az eseményre.

A rendszerváltás idején megalapította Toldi György segítségével a „Káldért, falunkért!” mozgalmat. Az egyesülést Pécz István ajánlására dr. Hende Csaba jegyezte be. A mozgalom körülbelül 60 tagot számlált, minden pénteken találkoztak a „Szegény Házban”. A mindenre kiterjedő kampány programját Péter mindenkivel tudatni akarta. Végül megnyerték a választásokat. Nem indult könnyen a munkájuk, az anyagi források nem voltak elegendőek, de mindent próbáltak megtenni a fejlődés érdekében. 1991-ben bevezették a településen a Kábel TV-t, ezzel egyidejűleg pedig elkezdődött a Falu Tv. Az adásokat minden pénteken sugározták. Ez egy egyedülálló kezdeményezés volt a környéken. A községben lévő minden történést megörökítettek, az operatőr Góczán Béla segítségével. Péter minden adásban a saját verseit olvasta fel. 

Összefoglalva, hogy mit tett az 1990-1994 között megválasztott testület a településen:

  1. Találkozókat szerveztek Káld község főépítészével, Sólyom Miklóssal
  2. Falu TV létrehozása
  3. Káld Községért Alapítvány létrehozása, teltházas gálaest az alapítvány javára
  4. Horváth Ákos grafikus által tervezett címer és zászló a község számára
  5. Bognár István által tervezett képeslap Káldról
  6. Falujelző táblák
  7. Horváth Ákos grafikus által festett címer a Polgármesteri Hivatal épületére
  8. Németh Mihály szobrászművész „Az élet lángja” című szobrának felállítása
  9. Németh Mihály Széchenyi terrakotta reliefjének felállítása
  10. Németh Mihály Mária utcában található „stáció oszlopának” építése és avatása
  11. Találkozás Kozma Gáborral, a Vas Népe újságírójával
  12. Öltöző építése az iskola udvarán vizesblokkal
  13. Faluközpont kialakítása: Fazekas Péter, Vas megye Főépítészének tanácsadásával
  14. Fogorvosi rendelő építése
  15. Napközi konyha tetejének cseréje
  16. Temetőben Hűtőház építése
  17. Erősítő berendezések vásárlása
  18. Faluház főbejáratának betonozása
  19. Káld díszpolgárai: Németh Mihály – szobrászművész; Németh István – svájci mecénás, aki nagyon sok adományt adott a településnek
  20. 1993-ban karácsonyi műsor szervezése, kivitelezése – Fellépők: Hit Rt, általános iskola tanulói, Péter Ildikó
  21. Öregek napi ajándékozás
  22. 75 fős delegáció fogadása Szombathelyről, és a Hardbergi Lions Klub-ból. Brankovics Éva festőművész kiállítása. Hölgyeknek lovaskocsis piknik a Farkas-erdőbe.
  23. Zászlófelvonók készítése a Hősök szobrához
  24. Németh Mihály szobrászművész kiállítása
  25. Szabadidő Park pályáján labdafogó háló felállítása
  26. Falukép kialakításának tervezése
  27. Telefonfülke áthelyezése
  28. Káldi György bibliafordító reliefjének elhelyezése
  29. Szabadidő Parkban a sportpálya aszfaltozása Németh István adományából

Horváth Sándor Satya - A HIT Rt. története:

A csapat 1968-ban alakult Anonimus néven.

Tagjai voltak:

  • Szele Péter basszusgitár, ének
  • Vida József billentyű
  • Tömör Ferenc szólógitár, ének
  • Németh Béla ritmusgitás
  • Bokor Gyula dob
  • Komáromi László technikus

1973-ban vette fel a csapat a HIT Rt. nevet. A dobosok estében volt a legnagyobb mozgás. Matics Tibor, Horváth László, Traxter Zoltán, Kovács Lujzi.

1977-től az 1986-os feloszlásig volt a legegységesebb a csapat.

  • Szele Péter zenekarvezető, basszusgitár
  • Nunkovics Károly ének
  • Rácz Péter billentyű
  • Ince József dob
  • Horváth Sándor szólógitár
  • Hőbe János technikus
  • Toldi György menedzser

A zenekari próbák a káldi Művelődési Házban zajlottak. Mindig az aktuális rockzenei számokat tálaltuk a közönség elé. A '80-as években születtek az első saját dalok. Megfordultunk a megye szinte minden településén, s más megyékben is. Számos koncertet adtunk közösen, a mai is működő Lord S Natur Blue Band-del. Feloszlásunk után, 1992-ben egy koncert erejéig összeállt a csapat.

Mindig a zene szeretete motivált bennünket!

 

Dénes Imréné - A Káldi Kertbarát-kör története:

A Káldi Kertbarát-kör 1968-ban alakult Kovács László pedagógus vezetésével. A szakkör, melyet a falu vezetői mellett Káldi Lajos pedagógus és Savanyú József is támogattak, 48 taggal indult. Számos újságcikkben megjelentek az évek során, lelkes és szorgalmas munkájukkal. Megalakulásuk évében meghívást kaptak Budapestre, a Mezőgazdasági Kiállításra, ahonnan díjjal térhettek haza. Kitartásukat és szorgalmukat rengeteg kiállítás keretében mutatták meg az érdeklődőknek. Aktív résztvevői voltak a falu életének. 35éves évfordulójuk alkalmából oklevéllel jutalmazták a tagokat, melyet Káldi Lajos pedagógus adott át. Kovács László egészségi állapota miatt 2004-ig volt a szakkör vezetője.

2004-ben Zseli István vált a kertbarátok vezetőjévé. Ahhoz, hogy meg tudjanak felelni a követelményeknek és tovább őrizzék a falu hírnevét a tagok kitartóan és szorgalmasan dolgoztak, mind a kertjükben, mind pedig a terménybemutatón. 2010-ben a Sárvári Kistérség

Lábodi Zoltán-díját vehették át. 2011-ben Zseli István is lemondott a vezetésről, egészségi állapotára hivatkozva. 2011-től Boros Dezső vállalta magára a Kertbarát-kör vezetését, melyben nagy segítségére volt dr. Varasdy Sándor. 2014-ben Boros

Dezső lemondott a vezetésről munkahelyváltozás miatt.

2014-ben Dénes Imréné vállalta el a vezetést. A szakkör létszáma az évek során jelentősen lecsökkent. Napjainkra szerencsére 18 főre nőtt a tagok száma. Sok támogatójuk van a településen. Gyűléseiket havonta két alkalommal tarják, évente kiállítást és terménybemutatót rendeznek, és aktívan részt vesznek a település közösségi életében. 2018-ban ünnepelték a Kertbarát-kör fennállásának 50 éves évfordulóját. Ez alkalomból a Vas Megyei Közgyűlés, Területi Tervezési és Területfejlesztési Bizottságának tagja, Szijártó László oklevéllel jutalmazta a tagokat. Az ünnepségen részt vett a Kertbarát-kör alapítója Kovács László, pedagógus, valamint a szakkör jelenlegi és korábbi tagjai mellett a település lakói is.

A szakkör az utóbbi években részt vett a „Magyarország legszebb konyhakertjei” versenybe. Vas megyében másodikként csatlakoztak, 2019-ben már negyedszer nevezve. A versenyzők az év során két alkalommal engednek betekintést a zsűrinek a kertjükbe. Kitartó munkájukat az eredmények is bizonyítják, hiszen minden évben országos versenyen vett részt 2 kertnevezéssel. Az jelentkezés első évében megyei díjat is nyertek, a Vas Megyei Közgyűlés 50.000 forint értékű ajándékát. Az országos eredményhirdetésen a versenyzőket és a koordinátorokat is díjazták. A díjátadóra Budapest, a Hermann Ottó Intézet Rózsakertjében került sor. A verseny szervezője és ötletgazdája, Karcag város alpolgármestere, Kovács Szilvia.

A szakkör éves munkáját munkaterv alapján végzi, melynek szakmai előadások, tanulmányi kirándulások, kertlátogatások és az elvégzett munka értékelése is szerves részét képezik. Minden évben részt vesznek a falunapon, illetve a szüreti felvonuláson. Munkájuk által szépülnek a kertek, feldolgozásra kerülnek a zöldségek, gyümölcsök, fejlődik a közösségi élet. Az utóbbi időben meghívott szakmai előadóik a következők voltak:

  • Skriba Lajos – okleveles agrármérnök, az IKR Zrt. sárvári telephelyének vezetője
  • Dr. Nagy László – agrármérnök, a Vas Népe kertészeti rovatának szakértője
  • Vajda Tibor – falugazdász.

Az elmúlt 3 évben tanulmányi kirándulásokon vettek részt Kőszegen és környékén, a Jeli Varázskertben, Zalaegerszegen az Azáleás völgyben, Keszthelyen, az Őrségben. Idén márciusban ellátogattak Kőröshegyre, a Tulipán Fesztiválra is.

 

Gőcze Frigyesné - Káldi Rózsafüzér Társulat:

A Káldi Rózsafüzér Társulat 1918 évben alakult meg, Virágh Miklós plébános úr vezetésével. A társulat tíz csoportból, 150 tagból állt. Minden hónap első vasárnapján a templomban az Oltáriszentség kitétele mellett Lorétói litániát tartottak a hívek a Szűzanya tiszteletére. A litánia végén a társulati csoport vezetői az oltárhoz járultak, a plébános kicserélte a cédulacsomagokat, a csoportvezetők pedig egy kis perselybe bele tették az adományt, amit a tagok összeadtak a templom javára. A társulatnak zászlója is volt, amit körmeneteken, zarándoklatokon is magukkal vittek. A gyalogos zarándokok menetét követték a lovas szekerek, amelyeken az ennivalót és vizet szállították a zarándokoknak.

A Társulat újjászervezése 1951-ben Szatmári József plébános úr nevéhez fűződik. Zarándoklatokat szervezett ő is a Kis-Celli Szűzanyához. Abban az időben 15 csoportja 225 tagja volt a Társulatnak.

1963-ban Bárdosi Jenő plébános úr lett a káldi hívek lelkipásztora, aki szintén szívén viselte a Rózsafüzér Társulat sorsát. Ő minden hónap első vasárnapján Monstranciás Jézus Szíve litániát tartott, utána a Szűzanya tiszteletére áhítat és cédula csere következett. Minden évben május és október első péntekén a Rózsafüzér Társulat élő és meghalt tagjaiért ajánlotta fel a Szentmisét. Bárdosi Esperes úr idejében 1988-ban volt egy Rózsafüzér találkozó, Dr. Konkoly István Megyéspüspök úr vezetésével.

1992-től Nagy Gábor lett a káldi hívek plébánosa. Az Ő vezetésével minden év Pünkösd hétfőjén a káldi hívek fogadalmi zarándoklaton vettek részt Celldömölkön. Ezen kívül nagyon sok zarándok-helyet látogattak meg a Rózsafüzér Társulati tagok, többek között Máriagyűd, Máriabesnyő, Pannonhalma, Esztergom stb.

Feltétlenül megemlítendő Nagy Gábor plébános úr nemes kezdeményezése, ami az óta már szép hagyománnyá vált. Amikor Rózsafüzér Társulati tagot temetnek, egy tized rózsafüzér imádságot a ravatalnál elimádkoznak a hívek, a társulati csoportvezetők pedig lámpát visznek az elhunyt temetésén. A sírnál pedig eléneklik a „Salve Regina” és az „Öltözzetek gyászruhába szentolvasó-béliek” c. énekeket, ezzel is megköszönve Istennek, hogy a Rózsafüzér Társulatban „társuk” volt és a Szűz Anya oltalmába ajánlják az elhunytat.

2011-től Inzsöl Richárd plébános úr vezette a káldi híveket. Ő is nagy támogatója volt a Rózsafüzér Társulatnak és dicsérendőnek tartotta, hogy a Társulat bevételeiből nagyon sok értéket meg tudtak menteni a hívek, felújítással, restaurálással, harangok villamosítása, templomi hangerősítők, szerelvények, miseruhák, kegytárgyak vásárlása.

Káld jelenlegi plébánosa 2010-től Balassi István. Ő elődeihez híven, szívén viseli a Rózsafüzér Társulat sorsát.

 

 

Gőcze Frigyesné - A káldi Római Katolikus Templom története:

A káldi templom helyén 1924-ben két kis kápolna állt. A törökök 1530-ban leégették. A jelenlegi templom helyén építettek egy kisebb templomot. 1635-ben volt a 30 éves háború, 1618-1648 között, ekkor a katolikus papokat elzavarták, helyüket evangélikusok foglalták el. Káld 110 évig evangélikus volt. Abban az időben úgy volt, aki volt a földesúr az diktálta a vallást. Káldy György volt a földesúr, aki evangélikus volt, a jobbágyoknak is és az alattvalóknak is evangélikus vallást kellett gyakorolni.

Az 1750-es években jött Káldra egy új földesúr, akit úgy hívtak, Gulácsi Farkas János. Ő feleségül vette Káldy György Krisztina nevű lányát. Gulácsi Farkas János katolikus volt, a szertartást katolikus vallás szerint tartották. Bevonultak a templomba, utána a falu 95%-a katolikus lett. Gulácsi Farkas János nagyon vallásos, snájdig úriember volt, majd ő lett a káldi templom kegyura.

Az 1780-as években építették újjá a jelenlegi formájában a templomot. Mivel a kegyurat Jánosnak hívták, így a templomnak Keresztelő Szent János lett a védőszentje. Előtte Szent Iván volt. A Gulácsi Farkas János fia, Pál majd László vette át a kegyúri méltóságot, az oltárképet is ők készítették. Ezeket a képeket Dorfmeister István, a stációs képeket pedig 1795-1798 között ferences szerzetesek festették. A szobrokat tiroli fafaragó művészek készítették, a Szűz Anya szobrát vadkörtefából faragták ki. Ebben az időben Gulácsi Farkas László őrnagyi rangban volt, az 1848-as szabadságharcban. Ez a család készítette több mint 200 éve, 1803-ban azt a köcski útban lévő kőkeresztet, amelyet már én gondozok közel 40 éve. A szabadságharc bukása után a Gulácsi Farkas család renitensnek számított, birtokukat elvették, nekik pedig menekülniük kellett. A birtok nagy részét a Káldy család vette meg. Ezzel a Gulácsi Farkas család csillaga Káldon leáldozott. Emléküket ötök időkig őrzi a káldi templom és a Farkas-major, ahol a közel 250 éve épült udvarház még mindig áll, sőt laknak is benne. Dacol az idővel.

Az 1850-es években felső-káldi Káldy Sándor földbirtokos lett a templom kegyura. Az ő idejében készült az orgonás kórus. Ő festette meg – igaz korábban – Dorfmeister Istvánnal a mellékoltár képét, amit Szent Kozma és Damján orvosokat ábrázolja. Az ő idejében két haranggal gazdagodott a templom. Az 1880-as években a mostani Maróthy kastély ura alsó-káldi Káldy Gyula volt. Az ő leánya alsó-káldi Káldy Ida. Nagyanyámtól tudom, hogy nagyon szép és gazdag volt, ők evangélikusok voltak és azok is maradtak. Édesapja, Káldy Gyula a Dunántúli Evangélikus Gyülekezet fő presbitere és képviselő volt. Ekkor jött egy lánykérő, akit úgy hívtak, hogy Marótegyházi Maróthy László, Vasvár megye főispánja. Kitűnő parti volt, a Káldy család igent mondott és reverzálist adott. Katolikus templomban esküdtek, így lettek László, István és Margit katolikusok. Az egyik családnál volt a rang, a másiknál a vagyon, ez remekül egymásra talált. Ezek után ők lettek a falu és a környék első családja. Evidens, hogy Maróthy Lászlót választották a káldi templom nagyurává. A Maróthy család több mint 50évig gyakorolta ezt a méltóságot. Az ő idejük alatt épültek meg az oldalsekrestyék, a kórusokkal együtt. A Maróthy család egy nagyon értékes fából faragott, 24 karátos arannyal bevont csillárt ajándékozott az 1890-es évek végén a templomnak, amit mi restauráltattunk 1998-ban. A Maróthyak sok segítséget adtak a templomnak az 1938-39-es felújításokhoz, az új orgona felépítéséhez. Az orgonát szintén az 0930-as években, az Európában is híres Angster cég készítette. Minden vasárnap és ünnepnap a Maróthy család a főhelyet foglalta el a kórusban, ők soha nem hiányoztak. A körmeneteken, az első helyen kísérték a maustzanciát vivő plébánost. Ez így volt 1945-ig, ekkor lett vége a kegyúri méltóságnak. Nagyon sok templom, kastély, érték, emberi érték látta kárát a háború utáni idő pusztulásának.

Mi azért vagyunk, hogy emlékezzünk szeretettel a régiekre, ők is sokat szenvedtek, de emberek maradtak.

 

Gőcze Frigyesné – A Káldi Tűzoltó Egyesület 138 éves:

           Tisztelettel és szeretettel hajtunk fejet a 138 évvel ezelőtt élt káldi őseinknek, akik megalapították a Káldi Tűzoltó Egyesületet. Ők igaz magyarok és jó nevű iparosok voltak. Káldot az 1870-es években nagy tűzvész érte. Utána kezdett a falu terjeszkedni és újraépülni. 1881-ben Káldy Gyula földbirtokos hívására megalakult a Tűzoltó Egyesület.

            Első parancsnoka Illa Gyula asztalosmester volt. Őt követte néhány évig vitéz Dr. Németh Ferenc, jegyző. Utána, több mint 30 évig Szabó József gazdálkodó volt a parancsnok. 1950-től 1975-ig Horváth Lajos látta el a parancsnoki teendőket, majd őt követte Léránth István, Zsirai Sándor és a jelenlegi parancsnok Nagy Károly.

            Igazi rangot jelentett tűzoltónak lenni, az 1900-as évekre már negyvenre emelkedett a tűzoltók száma. Az ő közreműködésükkel fölvirágzott a kulturális élet Káldon, ami fúvószenekart és férfidalárdát adott a falunak. A dalárda 12 taggal alakult, az 1920-as években, már 30 tagja volt, a kórust             Fónyi Ödön kántor-tanító úr vezette.

            A fúvószenekar 14 taggal alakult, őket Radó István és Gergely Gyula vezényelte. Az akkori káldiak és tűzoltók hithű keresztények voltak. Nagy ünnepeken lámpással álltak őrséget a templomban az oltár körül. Körmenteken menetzenekarrá alakultak és úgy kísérték a hívek énekét. A celldömölki apát úr csak a káldi hívek elé jött ki a város végére, köszönteni őket. A menetzenekar Mária-énekeitől kísérve vonultak be a kegytemplomba.

            1931. május első vasárnapján szentelte fel Virágh Miklós plébános az 50 éves évfordulóra készült tűzoltó zászlót, amit a falu iparosai és vezetői adományoztak az egyesületnek.      A zászlóanya tisztét Dr. Maróthy Lászlóné Dervalics Mária viselte. A Maróthy család tagjai az 1890-es évektől az 1940-es évek közepéig voltak a káldi templom kegyurai.

            A tűzoltók helytálltak a legszomorúbb eseményeknél is. Évtizedeken keresztül ők látták el a temetéssel kapcsolatos szolgálatokat, amikor még mindenkit a saját otthonából kísértek ki a temető csendjébe és a hosszú úton a harangok hangja volt a vigasztalás.

            A tűzoltó versenyek is sok szép emléket őriznek Káldról és Vas megye falvaiból, mert mindig nagy volt az öröm, amikor díjjal érkeztek haza.

            Női tűzoltó egyesület is volt Káldon, amely 1951-ben alakult 12 taggal. Vezetőjük Vörös Rezsőné volt. A női csapat 1953-ban megyei második díjat nyert.

            Hálás köszönet a most szolgálatot teljesítő minden tűzoltónak. Ők azok, akik naponta találkoznak az elmúlás, a javak, az otthonok elvesztésének fájdalmával.

Mi azért vagyunk, hogy a régiekre szeretettel emlékezzünk, a hivatásukat most gyakorlókkal Isten áldása legyen.

 

 

Farkas Jenő – káldi születésű gépészmérnök:

Farkas Jenő 1881-ben született Káldon. Apja Farkas Károly. Tízen voltak testvérek, közülük Jenő volt a második legidősebb. Ötéves volt, mikor a család Jánoshalmára költözött, majd onnan Szarvasra. Itt az apja sikeres kocsikészítő műhelyt működtetett. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte. 1904-ben szerzett gépészmérnöki diplomát a Királyi József Műegyetemen.1906-ban vándorolt ki az Egyesült Államokba. Itt több munkahelyen is dolgozott, többek között a Fordnál. 1913-tól végleg a Ford munkatársa lett, ahol Henry Ford megbízta egy olcsó mezőgazdasági vontató kifejlesztésével. Az I. világháború idején Farkas Jenő és Galamb József által tervezett traktorokat később Fordson néven forgalmazták, melyet a Ford külön cége a Ford&Son gyártott. 1911-ben kötött házasságot Pontiacban feleségével Helen Louis Parshallal, akitől négy fiúgyermeke született. Mivel az 1920-as évek közepétől jelentős mértékben visszaesett a T-modell iránti kereslet, ezért frissíteni kellett a típust a kor elvárásainak megfelelően. Kifejlesztették az A-modellt. Az 1930-as években a Ford a V8-as modell fejlesztésén dolgozott, amelynek alváza és futóműve Nádor Imre és Farkas Jenő munkája volt. A II. világháború alatt speciális eszközök fejlesztésén is részt vett. Dolgozott a B-24-es bombázó egyes berendezéseinek tökéletesítésén, illetve egy 600 lóerős harckocsi motor tervezése is fűződik a nevéhez.

Nyugdíjba vonulása után tanácsadóként tevékenykedett a Fordnál. 1947-es nyugdíjazása után családjával a kaliforniai Laguna Beach-re költözött, ahol a hobbijának, a horgászatnak hódolt. 1963. február 24-én váratlanul hunyt el. Sírja Detroitban, a Forest Lawn temetőben található.

 

 

Oláh Edit – káldi születésű genetikus, onkogenetikus

            Oláh Edit Széchenyi-díjas magyar genetikues, onkogenetikus, az MTA rendes tagja. Kutatási terültet az onkológia, illetve az onkogenetika. Foglalkozik a daganatok genetikai és molekuláris mechanizmusaival, valamint a daganatos betegségek genetikai vizsgálatával. A daganatos betegséghajlam molekuláris szűrésében is ért el eredményeket, elsősorban az úgynevezett familiárisan halmozódó (daganatos) megbetegedésekben. 1947. április 17-én született Káldon. 1965-ben érettségizett, majd felvették az ELTE Természettudományi Kar biológia-kémia szakára, ahol 1970-ben szerzett diplomát. Ezt követően az Országos Onkológiai Intézet molekuláris genetikai osztályán kapott tudományos segédmunkatársi állást. 1972-ben megvédte egyetemi doktori disszertációját. 1973-ban az intézetben tudományos munkatársi, majd 1984-ben tudományos főmunkatársi megbízást kapott. 1986-ban ő lett az osztályvezető, mely pozíciójában többször megerősítették. 1986-ban meghívott oktatóként az ELTE-n kezdett tanítani tumorbiológiát és molekuláris onkogenetikát. 1995-ben habilált, majd 1996-ban egyetemi magántanárrá avatták.

           Alapítója volt a Molekuláris Sejtbiológia Doktori Iskolájának, emellett bekapcsolódott a Molekuláris és Klasszikus Genetikai Doktori Iskola és a Semmelweis Egyetem Molekuláris Élettani Doktori Iskola munkájába is.

            1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutathatott. Itthoni munkái mellett többször hívták külföldre vendégkutatóként. 2007-ben megválasztották az MTA levelező, 2013-ban pedig rendes tagjává. Bekerült az Orvosi Diagnosztikai Bizottságba, valamint a Könyv- és Folyóirat-kiadó és a Környezet és Egészség Osztályközi Bizottságába is.

            Akadémiai tisztségei mellett számos tudományos egyesület munkájába is bekapcsolódott: 1990-ben a Magyar Onkológusok Társasága elnökségi tagjává, 1992-ben a Magyar Humángenetikai Társaság vezetőségi tagjává választották.

            1998 és 2002 között nemzetközi szinten az Európai Rákkutató Társaság elnöke volt. Aktív munkát végzett az Európai Ráktársaságok Szövetsége és az Amerikai Rákkutató Társaságban is. Több tudományos szakfolyóiratban is publikált. Néhány publikációja: Molecular Cancer Research, Cell Proliferation, Cancer Letters.

            Publikációit magyar és angol nyelven közli, több mint százharminc tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője.

 

Káldi kőkeresztek:

Káld községben és határában 11 db kőkereszt található. Eszmei értékük mellett, elsősorban szakrális értéket képviselnek. Állapotukat tekintve, annak ellenére, hogy 150-200 éves alkotásokról van szó, jó állapotban vannak, köszönhetően a Rózsafüzér Társulati tagoknak, akik rendbetételükről rendszeresen gondoskodnak. Tekintve, hogy az említett alkotások nem minősülnek műemléknek, de a falu számára felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Építtetőik hívő keresztény emberek lévén, fontosnak tartották, hogy e szakrális értékek lakóhelyük közvetlen közelében is jelen legyenek.

Gőcze Frigyesné - A káldi kőkeresztek készíttetőinek névsora:

Káld község határában és a községben 13 kőkereszt és egy pléhkereszt található.

Ezek a szobrok elsősorban szakrális, de ugyanakkor igen nagy eszmei értéket képviselnek a koruknál fogva is. Van köztük kétszáz, százötven éves, a legtöbb száz évnél idősebb. Az akkor élt káldiak hithű keresztények és igazi magyarok voltak, csupa nagy betűvel.

A kőhidi keresztet állíttatták a káldi hívek Illa István kántor tanítójuk emlékére 1910-ben. Felújíttatta a Rózsafüzér Társulat 2010-ben a jó lelkű tagok adományából. A köcski úti kereszt 1813-ban készült, állíttatta Gulácsi Farkas László, aki szabadságharcos őrnagy volt. A Gulácsi Farkas család évtizedekig kegyurai is voltak a káldi templomnak. A szabadságharc után ők rebellisek lettek. Elvették tőlük a birtokukat, aminek Hidegkúton túl, a Trézia forrásnál volt a vége. Igaz magyarok voltak! A Nagy kútnál álló keresztet 1870-ben állíttatta Horváth Károly, aki gazdálkodó volt, középparaszt és jó keresztény. A templomkertben lévő szobrot állíttatta Góczán István az 1800-as években, ő is gazdálkodó volt, mint a legtöbb káldi lakos, szorgalmas, istenfélő volt. A szentháromság szobrot 1905-ben állíttatta Szabó László. Ő iparos volt, a fő utcán kb a mostani 32 szám alatt lakott. Ez a szobor Felső- és Alsó-Káld határán áll. Mögötte volt két sziklatömb, amit az 1938-as évben eltüntettek.

A régi katolikus iskola falánál az 1800-as évek végén átalakított épülethez állíttatta az egyházközség Kiss Sándor esperes idejében a kőkeresztet. A Sárvárt Zalabérrel összekötő vasút 1913-ban készült el, a vasútállomásnál lévő szobrot állíttatta Komáromi Mihály az 1900-as évek elején, amikor folyt a vasútépítés. Ő nagyparasztnak számított, közel 40 hold földje volt. Sajnos az első világháborúból nem tért haza, hősi halált halt, két árvát hagyott itt. A lánci úti keresztet állíttatta Szabó Gergely az 1880-as években, ő szintén jómódú paraszt volt és nagyon szorgalmas, Istent embert szerető. A temetői keresztet, amit a legtöbben látogatnak, a káldi hívek állíttatták közadakozásból, halottaik emlékére az 1856-os évben. Felújíttatta Géczi János és neje Zita 2017-ben. Köszönet érte! A Mária kertet és szobrot készíttették a káldi hívek közadakozásból az 1883-as évben a Szűzanya tiszteletére. Hosszú évekig ott volt a befejező májusi ájtatosság és litánia. Az újhegyi keresztet 1889-ben állíttatták a káldi hegyesgazdák. Minden év tavaszán aki tudott, részt vett a keresztjáró körmeneten, később az ünnepi szentmisén, akinek szőlője volt és sokan jöttek erőt meríteni Isten templomába, a természetbe.

A gércei hegy kapujánál álló keresztet állíttatta Szabó Gáspárné Bognár Karolin, az 1920-as években. Ő is jómódú földművelő volt, szolgája is volt, de neki is sokat kellett dolgozni. Szorgalma és mély istenhite elkísérte élete végéig. A pusztalánci keresztet állíttatta Esztei Ferdinánd (V Ferenc bajor főherceg) 1861-ben. Ők magas rangú urak, Istent keresők és a magyarokat tisztelő család voltak. A Nepomuki Szent János szobrot állíttatta (Muki) Horváth János, káldi nagybirtokos az 1920-as évek elején. 1922 március 15-én lett Káld nagyközség, és kapott jegyzőséget. Ez az épület, ahol a szobor áll, 1944-ig községháza volt. A Muki Horváth családra jellemző volt a mély vallásosság, a templom is őriz tőlük egy Szent Rita szobrot.

Mindazok, akik ezeket a kereszteket állíttatták, nemes szívű emberek voltak, áldás és szeretet őrizze emléküket.

Itt írok a Hősök szobráról, amit Csiszér János szobrász készített 1924-ben, október 7-én szentelték fel, a bekerülési költség közadakozásból jött össze, az egész falu tehetségéhez mérten adakozott. Ünnepi beszédet Virágh Miklós plébános és Tompa Mihály evangélikus lelkész és vitéz Németh Ferenc jegyző mondott. A II. világháborúban elhunyt hőseiről készült tábla avatására 1988 május utolsó vasárnapján került sor. Prof dr István Lajos mondott ünnepi beszédet. A hősök, kik szívünkben és emlékünkben élnek, Istenem, adj nekik örök békességet!

Volt Káldon egy Petőfi szobor is, ami az 1848-as szabadságharc 100 éves évfordulójára készült. 1948. március 15-én nagy ünnepséggel lett felavatva, a volt Maróthy-kastély (Hubertus) udvarán emelték. 2,5m magas szobor volt, a talapzatán a következő felirattal: „Petőfi szellemében, Káld ifjúsága”. A felső részén egy méter magas kereszt állt. Az építésében részt vettek:  Gőcze Sándor, Gőcze Frigyes, Szabó Miklós, Péter Lajos, Pintér Ferenc, Magyar László. Az 1960-as évek elején valakik - idegenek - egy éjszaka eltüntették mindörökre, az akkori vezetők hozzájárulásával, mivel a káldiak nem voltak hajlandóak lebontani az értéket.

 

Káldi bábjátékok:

Káld esperes plébánosa Bárdosi Jenő (1963-1992) honosította meg a településen a bábjátékot. Budapesten a Regnum Marianum cserkészeitől kapott kedvet a bábozásra. Részt vett 1947. májusában a Budapesten rendezett első országos bábjátékos találkozón, valamint Rév István szombathelyi tanfolyamán. A bábjátékot pedagógiai segédeszközként használta, bábjátékkal kapcsolatos ismereteit folyamatosan bővítette. Egerváron, Gősfán, Bérbaltaváron, Muraszemenyén bábszínházat működtetett. Az első országos bábjátékos találkozó során meggyőződött arról, hogy a bábjáték nemcsak pedagógiai segédeszköz, hanem a népi és irodalmi értékek tolmácsolója is. Levelében így ír: „Öröm volt találkozni a bábjáték íróival ás nagymestereivel, és az ország minden részéről összejött bábjátékosokkal. A nagymesterek (Büky, Rév) bemutatói meggyőztek arról, hogy a bábjáték komoly értéket jelentő művészetté fejleszthető, a többi „kartárs” bemutatói pedig több színpadi fogás ellesése mellett megnyugvásomra szolgáltak eddigi bábjátékos munkámat illetően.” Káldi esperes, plébános korában a gyermekek részére szervezett bábjátékot, misztérium játékokat, melyeket a hitoktatás során pedagógiai eszközként használt.

A bábfejek és a színművek jó állapotban megmaradtak az utókor számára, lehetővé téve a bábozás hagyományainak felelevenítését.

 

Káldi népdalok:

            A Káldi nótákat, népdalokat először az 1940-es években hallották az Asszonykórus idősebb tagjai a faluban. Majd Karcsai Károly kántortanító 1946-ban Dalárdát szervezett a faluban, ahova az iskolából is hívott dalolni szerető diákokat. Itt tanulták meg az asszonyok a népdalokat, s ezekkel szerepeltek is a környező települések Falunapjain. A népdalok Alsó Káldról, a Kódóról és a szerelemről szólnak. Vidám hangulatúak, tempójuk gyors. A népdalokat ma is énekli a község ifjú és idősebb lakossága. A dalokat Vörös Krisztina, a Káldi Asszonykórus egykori vezetője kottázta le.

 

Scherg Lőrinc – erdőmester:

Scherg Lőrinc bajor származású volt, 1864-ben a bajorországi Spessartban (Lohr) született, de már korán megszerezte a magyar állampolgárságot. Erdészeti tanulmányait Würtzburgban és Aschaffenburgban végezte. Lajos bajor királyi herceg hívta meg magyarországi Sárvár környéki birtokaira, az alig 20 éves Scherg Lőrincet, ahol gyakornokként alkalmazta. Két évvel később már önálló beosztást kapott előbb, mint tacskándi erdész, majd 1901-ben bízták rá a káldi kerület vezetését, 1909-ben nevezték ki főerdésszé, 1920-ban erdőmesteri címet adományoztak neki. Több bajor kitüntetést is elnyert, lovagja volt a bajor Szent Mihály-rendnek és tulajdonosa a bajor Lajos-keresztnek. Szaktanácsadója volt a vármegyei közigazgatási bizottságnak, a kormánytól 1925-ben gazdasági tanácsosi, 1937-ben gazdasági főtanácsosi címet nyert érdemei elismeréséül. Szerény, csendes, szorgalmas ember, csak hivatásának és az erdőnek élt.

Munkássága során a Sárvár környéki erdőket legfőképpen pedig a Farkas-erdőt újította meg. A korszerű művelés jegyében keresztezte a bajorországi magasabb színvonalú eljárásokat a hazai viszonyokkal. Szakszerű irányításával 1930-ban már az országos vastagfa-hasznosítás átlagának a háromszorosát termelte meg az uradalmi erdészet. A leromlott, agyonlegeltetett bokros, nyíres Farkas-erdőt néhány évtized alatt magas hozamú, kiemelkedő hírű mintaerdővé változtatta. Bajorországból hozott tölgycsemetéket, talajjavítási céllal gyertyánt, valamint fagytűrő szlavóniai tölgyet telepített, meghonosította az amerikai tölgyet is. Meghagyta a több évszázados tölgyeket, az ún. Banyafákat. A káldi határhoz közel bükkös jött létre, az ún. Lajos-bükkökkel. Gondot fordított a gazdaságos vadgazdálkodásra is.

1938-ban bekövetkezett halála nemcsak a családjának, hanem az egész erdésztársadalomnak súlyos veszteség volt. Utolsó kívánsága is tükrözi, hogy mennyire szoros kapcsolata volt az erdővel, hogy nem a sárvári temetőben helyezték örök nyugalomra, hanem óhaja szerint a saját telepítésű kedves tölgyfái alatt pihen. Ott azon a helyen pihen feleségével, amelyhez ifjú korának, munkásságának legkedvesebb emlékei fűződnek, azok a fák borulnak óvatosan sírja fölé, amelyeket ő ültetett, az ő keze ápolt, gondozott és nevelt naggyá, s lombjuk suttogása őrködik síri álma felett.

Saját maga fogalmazta meg sírversét:

„Bajor tölgyek tövén, Spessartban volt hazám:
Majna-mosta Lohrban ringatott jó anyám,
De több mint fél-század: magyar lett új honom,
S magam-ültette tölgy borul a síromon.”

 

Sárvári Magyar Királyi Tejgazdasági Szakiskola Káld - Pusztalánc:

Cságolyné Matics Edit gyűjtése a Sárvári Magyar Királyi Tajgazdasági Szakiskoláról a csatolt fájlokból letölthető.

 

Németh Lászlóné Márti néni - " A káldi posta, amire én emlékszem"

Gyerekkoromban a posta a fő utcán, a Löfflerék házában volt (ma Berzsenyi u. 20.). Margit néni és a húga, Edit néni dolgoztak ott. 1966-ban végeztem a Káldi Általános Iskolában, majd Budapesten a Postaforgalmi Technikumban tanultam 4 évig. 1967-ben első nyári gyakorlatomon a káldi postén voltam, ekkor már a kiskastélyban volt a posta. Löffler Edit volt a hivatalvezető, és Vépről járt ide Gáspár Edit, akit 1970-ben én váltottam. Két kézbesítő volt Fehér Karolina és Tóth Imre. Akkor még a vonat hozta a postát. Reggel lovas szekérrel ment id. Tóth Imre bácsi a vasútra és hozta fel a küldeményeket. Ebben az időben még vasárnap is nyitva volt a posta 8:00 és 10:00 óra között. Kettő telefonvonalunk volt Sárvárra, ezen keresztül mentek a hívások. Például Köcskre Sárvár-Celldömölkön át. Egy ajkai vagy pesti hívásra fél napokat is kellett várni. A rokonokat, ismerősöket táviratban értesítették. Esküvőkre, ballagásra, név-és születésnapokra dísztáviratban gratuláltak. Karácsonyra, húsvétra képeslapot küldtek. A vasút megszűnése után a busz vitte a postazsáot, majd a postakocsik. A televízió használatáért is fizetni kellett, amit a kézbesítők szedtek nyugtára. Ha jól emlékezem 1972-ben férjhez meg és elköltözött Löffler Edit (Mucika) és Bognár László lett a főnököm. 1975-ben GYES-re mentem, Tóth Iboly lett helyettem. 1978 tavaszén kerültem vissza Bognár László betegsége miatt, amikortól hivatalvezető lettem. Hamarosan Mihályi Zoltánné (Annus) lett a munkatársam, akivel hosszú időt töltöttünk együtt. A kézbesítők nyugdíjazása után Kiss Gáborné, Rosta Istvánné , Elekes Árpád és Horváth László voltak még az én időmben. 19963-ban a posta konténerbe került a Mária utca sarkára, ahol sokat szenvedtem és beteg lettem 2000 nyarán.

 

Dénes Imre - "Lovász életem története":

1957-ben kezdtem a lovász életet Jakab Pál és Makkos Vilmos vezetésével, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Minden évben 3 éves csikókat tanítottunk nyereg alá. Amelyek beválta, azok versenylpvak, amelyek nem, azokból kocsiloval lettek. Az első versenyem Káld - Szita-majorban volt. Az első versenylovaim Szomjas, Bazalt névre hallgattak, melyekkel Sárváron harmadik helyezést értem el. 

Későbbiekben több fiatal csikót tanítottunk: Sárga Rózsa és Vadrózsa névre hallgattak. Legtöbbször az első három helyezést értü el. A versenyek a következő helyeken voltak: Nagygeresd, Csorna, Keszthely, Sopron, Zalaegerszeg, Győr, Kiskunhalas, Zirc, Rádiháza (Gutorfölde) és Debrecen. Szombathelyen majális felvonuláson is részt vettün.

Budapesten mezőgazdasgái kiállításon, nemzetközi versenyen is részt vettem, ifjúsági keretben, melyen második helyezést értem el. Versenytársaim a következők voltak Skublics Imre, dr. Török Ferenc és ifj. Tóth Béla. Nagyvázsonyban az első három helyezett között voltam, Komáromban szintén. Romániában Menyasszony névre hallgatott lovammal első helyezést értem el. Különösen nagy élény volt a Kárpátokon végigmenni. Munkatársaim és versenytársaim 1957-1962 között a következők voltak: Szabó Géza, Szabó András, Szabó Zoltán és Őze József.

1962-ben elvittek katonának, de ott is kaptam lehetőséget a lovaglás gyakorlására. Nagyon sok munka volt az 5 év mögött, de csodálatos szép emlékek, amik végigkísérik az életem, azért is mert az egyik unokám (Nagy Bettina) folytatta a lovaglás szeretetét.

 

Németh Andrásné - Cipész KTSZ Káldon:

Káldon a '40-es években működött egy cipészműhely. Akkor még a Sztálin utcában, ami a jelenlegi Berzsenyi Dániel utca. (Ma a fogorvosi rendelő helye, a bejárata a Berzsenyi Dániel utca felőli nagykapu.). Németh Lajos cipész műhelyében tanulta a szakmát többek között: Szabó Márton, Borsi Károly és Boros Dezső is.

A műhelyben a cipők javításán kívül sarkalással és foltozással, valamint új cipők készítésével is foglalkoztak. Édesapám, Boros Dezső ebben a műhelyben kapta meg 1938. december 12-én a segédlevelét, amiben cipész segéddé nyilvánították. 1948. április 20-án, Szombathelyen sikeres cipész mesteri vizsgát tett, ami után cipészipari igazolványt kaphatott, így dolgozhatott a községben önállóan. 1959. október 1-jétől a Sárvári Cipész KTSZ-ben dolgozott tovább.

 

Jámbor Istvánné Németh Ildikó - Mit csináltunk a Faluházban a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) alatt?

Kommunista Ifjúsági Szövetség működött a faluban. Tagjai az akkori fiatalok voltak, akiknek tagdíjat is kellett fizetni, mégpedig bélyeg formájában, amiket kiskönyvükbe tudtak beragasztani. 

KISZ titkárok voltak: Bognár Lászlóné (Pethő Gyöngyi), Németh Lászlóné (Hegyháti Márta) és Jámbor Istvánné (Németh Ildikó). Az akkori Kultúrházban/Faluházban kaptak egy helyiséget - a Klubszobát - ahol szórakozni tudta. Volt rádió, lemezjátszó sok bakelitlemezzel, mivel akkoriban otthon nem sok gyereknek volt ilyen eszköze. Beszélgettek, táncoltak. A vasárnap délutánt mindig ott töltöttük késő estig, körülbelül 21:00-22:00 óráig, amíg be nem zárták. Volt mozi is, minden péntek este, az első előadást helyi személy vetíthette le. Később már Szombathelyről jöttek vetíteni. Voltam jegypénztáros is. 

Minden kedden volt klubfoglalkozás is, amit Pécz Istvánné Erős Margit szervezett. Különböző témák voltak, amihez mindig volt aktuális előadó is meghívva. (pl Kupi Nusi - intelligenciáról tartott előadása) Kupi Tiborné Nusi sok ilyen előadást tartott, mindig le tudta kötni a figyelmünket. Jó volt hallgatni. Voltak sárvári (Némeh Mihály szobrász) és budapesti (Baranyi Ferenc költő) előadók is.

Megünnepeltük a télapót is. Nyáron, gondoltunk egyet és vasárnap délután könyörögtünk az akkori zenekarnak, hogy pakoljanak ki a Hubertus udvarára és zenéljenek, mi pedig táncoltunk. Nagyon jó volt.

Gőcze Frigyesné - Visszaemlékezés Káld kulturális múltjára 1945-től

1945 márciusa mérföldkő volt, a német katonák elmenekültek - és az oroszok, akik igencsak átrajzolták Magyarország és Európa térképét. Az egyszerű falusi ember bölcs és alkalmazkodó, de nehezen viselte el az orosz inváziót. A káldiak is ragaszkodtak őseik hitéhez, kultúrájához, népszokásaikhoz. Igényesek voltak falujuk, otthonuk, családjuk, templomuk, iskolájuk iránt. Tisztelték elöljáróikat, papjukat, tanítóikat, akik igazi lámpások voltak. Itt éltek közöttünk. Abban az időben igen jó volt Káldon élni, most rá emlékezni. 1945-től 1955-ig Káld 1500 lakosú település volt. 1949-ig a falunak egy római katolikus és egy evangélikus felekezeti iskolája volt, közel kétszáz tanulóval és kitűnő tanítókkal. Itt felsorolom név szerint őket, nagy szeretettel: Pásti Julianna, Faflek Éva, Pados Emma, Dr. … Bernát Mária, Szele Mária, Karcsai Károly, Erdős János, Kovács József, Káldy Lajos Géza, Virágh Miklós plébános, káplán Szatmári József, r.k. ág. kr. Szabó István tiszteletes úr.

Káld kulturális élete az iskolában kezdődött. Versmondás, énekkar, néptánc tanulással. Minden jeles keresztény és nemzeti ünnepet a „napos napján” tartottunk meg. A nemzeti ünnepen hazafias verseket és énekeket tanultunk és a három tanterem közül amelyik a legnagyobb volt, oda zsúfolódtunk össze, és szívvel-lélekkel mondtuk a hazafias verseket és énekeket. Pünkösdkor a nagymise után kijöttünk a templomból és a falu igen sok, misén részt vett emberének pünkösdöltünk a Mester-domb alatti füves réten. A nagy fiúk és a nagy lányok pedig verset és népi játékokat mutattak be. Délután pedig mi iskolások lejártuk az egész falut és minden utcában pünkösdöltünk, végül a vasútállomáson fejeztük be. Este jött 6 óra 10 perckor a hosszú motorvonat és az állomásfőnök addig nem engedte ki, amíg mi el nem mondtuk a pünkösdölőt, és az utasok a rojtos királynő kendőbe beledobálták a vonat ablakából a pénzt.

Tavasszal madarak-fák napján kirándultunk Szitamajorba, Pusztaláncra, a pörösi erdőre, ősszel a miskei és az újhegyi szőlőbe. A hidegkúti erdősházhoz, Trézia forráshoz. Mindez több kilométer volt, ahova gyalog mentünk, de én egy jajszót se gyerektől, se tanítóinktól nem hallottam, pedig nem mindenki volt fiatal. Megtanítottak labdázni, kiütőzni, stafétát futni, ugrókötelezni, a füves réten talicskázni, a nagy kötelet mindig két tanítónő hajtotta, ötösével ugrottunk bele és tíz ugrás után ki.

Jött az ősz, arra mindig tanultunk népdalokat, és a felnőtt énekkarral mi gyerekek is mentünk énekelni Hosszúperesztegre, Kápolnára, falunapra, a nagy lányok táncoltak is. Mindkét helyről nagy sikerrel jöttünk haza. A felnőtt énekkar négy szólamú volt, hozzá a gyerekhang szépen passzolt. Az elsők lettünk a sok falu között, ezeket a sok kilométeres utakat lovas szekereken tettük meg. Ezek a szép emlékek már több mint hetven évesek. Nem beszélve a karácsonyi csodálatos műsoros ünnepről.

Itt külön szeretnék írni Karcsay Károlyról, aki a káldi iskola tanítója és a templom kántora volt. Kitűnő hanggal és nagy tudással rendelkezett. Művészien orgonált és zongorázott. A kis kezében volt a szigor, a nagy kezében a szeretet. Mi, akiket tanított, már talán ketten-hárman vagyunk. Sajnos az Ő életét is hosszú időre kettétörte a kommunizmus, megvádolták a hamis tanuk, gonoszok és irigyek. Ezzel a nagy tudással éveken keresztül az állami gazdaság állatait kellett takarmányosként etetni, hóban, fagyban, esőben, sárban. 1948-tól 1958-ig el volt tiltva a tanítástól, kántorizálástól. 1944-1948 között Káldon olyan kulturális élet volt, a szebbnél szebb színdarabok, operettek egymást érték, és Ő volt mindennek a motorja. Olyan szereplő csapatot válogatott össze, akik művészi szinten tudtak játszani, énekelni, táncolni.

Góczánék, akik kocsmárosok voltak, az Ő igen nagy pajtájuk volt a kultúrház. Befűteni nem lehetett, de ott senki sem fázott, mert a szeretet, az összetartozás melegítette a szíveket. Olyan színdarabok, operettek voltak, mint a Mária főhadnagy, A maharadzsa, Mágnás Miska, Marika hadnagya, Barackvirág, Az új földesúr, A betyár kendője, A falu rossza, A Noszty fiú, Gyimesi vadvirág, és még lehetne sorolni. Karcsay Károlyt egy évig az Andrássy u. 60-ban tartották fogva.Likvidálása után Fehér József tanácstitkár lett, Ő is tanított be színdarabokat. Ezen kívül a tanítónők és tanítók közreműködésével tábortüzek voltak minden tavasszal szent Ivánkor a futballpályán. Akkor még villany sem volt és csodálatos szórakoztató műsort adtak a fiatalok a tanító úr irányításával.

Ezután az őszi szüreti felvonulás: legalább 200 fiatal vonult végig a falun csodálatos jelmezekben. Ló-, ökör-, tehén-, szamárfogatokon egy egész vasárnap délután, majd ezt követte a nagy táncmulatság a Góczán kocsmában. De itt is mindenhol a Karcsay tanító úr elképzelése dominált. Azok a feledhetetlen káldi templomi karácsonyok, a 40 tagú négyszólamú énekkarnak a felkészítése, szebbnél szebb énekeket tanított meg velünk. Gyönyörű hangú szólóénekesek voltak: Góczán Rózsika, Szabó Baba.

Ezek olyan emlékek, amit elfelejteni nem lehet. Káldon a faluban olyan ember nem volt, aki a Karcsay tanító urat ne szerette volna. 1958 januárjában vissza mehetett tanítani, amit Ősze József, az Állami Gazdaság akkori igazgatója rendezett el, mert látta a nagy méltánytalanságot, ami érte. Isten áldja meg érte! Mi nagyon jó kapcsolatban voltunk. 1958 augusztusában beköltöztek Sárvárra. Fricivel sokszor meglátogattuk. Amikor találkozunk, mindig azt mondta: Marisom, én Jákfán születtem, Győrben tanultam, de a szívemben örökké káldi maradok. Nagyon szép sorokat őrizek tőle. Amikor így visszanézünk az elmúlt évtizedekre, a hetven évvel ezelőtti időkre, amikor a gyerekek házról-házra mentek karácsonyt, újévet köszönteni, a fiúk lucázni, regölni, Istvánt-Jánost köszönteni, korbácsolni, Katalin-Erzsébet bálba, szilveszteri mulatságba, farsangi bálba, batyus bálba, vidáman együtt lányok és fiúk, az idő, amit kaptunk a gondviseléstől, az egy nagy kincs, van egy nagy titka, meg tudja szépíteni az elszállt éveket.

Szokás mondani: új mulatsághoz új magyar kell.

Mi maradjunk régi nemes lelkű magyarok, akik szeretettel őrzik őseik és tanítóik emlékét.

 

Felhasznált irodalom:

Káld község honlapja – www.kald.hu

Káldi Napraforgók Egyesület honlapja - http://kaldinapraforgok.nhely.hu/uj/

Balogh István – Káld község története 1000-2000.

Balogh István – Káld község krónikája 1945-ig

Balogh István – Káld község krónikája 1970-1985-ig

 

 

 

 

Káld, 2020. június 30.


 

 



Csatolt fájl(ok):



« Vissza az előző oldalra!

Káld Község Önkormányzata - Magyar